A nyelvtanulás és a tudatos jövőkép már évtizedekkel korábban is a siker egyik kulcsának volt tekinthető. Erre mi sem jobb példa, mint Csőke László Attila középiskolás diákévei. Az egri Gárdonyi Géza gimnázium diákjaként kezdte meg középszintű tanulmányait, és az akkori Népújság is beszámolt kezdeti terveiről, majd az érettségi időszakára elért eredményeiről.
A tinédzseres kópéság és kíváncsiság az évek során csak hozzáadtak valami pluszt a tervektől csillogó szempárhoz, aki egykor angol és orosz nyelvvizsgákról, majd a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének diplomata tagozatáról álmodott.
3 és fél évvel az első riport után bebizonyosodott, hogy a tudatosság és a célirányos, folyamatos tanulás valóban meghozta eredményét. Csőke László Attila büszkén újságolta a lapnak, hogy felvételt nyert a moszkvai egyetemre, valamint oroszból és angolból is középfokú nyelvvizsgával rendelkezett. Bár úgy érezte, magyarból volt mit pótolnia, de a történelem és az irodalom nagy kedvenceinek számítottak.
A nyelvtanulásról is hasonlóképp nyilatkozott, s bár a biflázásnak nem volt híve, mégis eredményesen vette a nyelvvizsgák jelentette kihívásokat. Belekóstolt az arab nyelv rejtelmeibe is, de tanára, egy jemeni orvostanhallgató elkerült a városból, így egyelőre megszakadt ez a tanulmány.
Egykori osztályfőnöke, Fodor Jánosné úgy emlékezett a Csőke Lászlóra, mint szorgalmas, jó tanuló diákra, aki előszeretettel segített társainak is. Bár egy-egy jó poént soha nem hagyott ki, de ez korosztályából fakadóan is szinte természetesnek számított. A fiatalos hevület továbbra is megmaradt, ugyanis sok más osztálytársával együtt, a felsőoktatást célozták meg.
Úgy tűnik tehát, hogy már a nyolcvanas években is sokan tudták, a tanulás és az önképzés nélkülözhetetlen a majdani sikerekhez. Az újságcikk szerint Csőke László továbbra is szemezgetett az arab nyelvvel, de szívesen belekóstolt volna a kínaiba is, hiszen a diplomata pályán ezekben nagy lehetőségeket látott.